fájdalomértékelés tejelő szarvasmarháknál

a fájdalom veszélyezteti az állatok jólétét. A fájdalom enyhítésének előfeltétele, hogy képesek vagyunk felismerni. A fájdalom lehetséges viselkedési jeleit vizsgálták tejelő szarvasmarháknál azzal a céllal, hogy előállítsanak egy fájdalomskálát termelési körülmények között történő felhasználásra. Negyvenhárom tehenet választottak ki, és tizenöt különböző viselkedést értékeltek, majd klinikai vizsgálatot végeztek, hogy a teheneket fájdalom és nem fájdalom csoportba sorolják. Az állatokat ezután fájdalomcsillapítóval vagy placebóval kezelték, majd egy pihenő időszak után a teheneket két, a kezelésre vakon figyelő megfigyelő újra pontozta. Hat viselkedést találtak szignifikánsan különbözőnek a fájdalom és a nem fájdalom csoport között, és elég robusztusak ahhoz, hogy szerepeljenek a fájdalomskálában: ‘figyelem a környezet felé’, ‘fejpozíció’, ‘fülpozíció’, ‘arckifejezések’, ‘megközelítésre adott válasz’ és ‘hátpozíció’ (a hetedik, a piloerekció szintén jelentős volt, de nehéznek tűnt használni, mivel gyorsan változott; p < 0,05 minden mérésnél). A Tehénfájdalom skála a fent említett viselkedések pontszámának összege. A kezelés előtt és után minden egyes állat esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az analgetikus kezelés után (p = 0,003) a ClinPain csoportban, de nem a placebo kezelés után (p = 0,06); a fájdalom pontszám nem különbözött szignifikánsan az analgetikus vagy placebo kezelés után a nem fájdalom csoportban (p = 0,2; p = 0,1). Egy második vizsgálatot végeztek a tehén fájdalom skálájának további validálására. Két csordából származó teheneket véletlenszerűen választottak ki (n = 119), és viselkedésüket két megfigyelő értékelte. Ezt követően a teheneket klinikailag megvizsgálták, és fájdalommentes és fájdalommentes csoportba sorolták (n = 96, 23 tehenet a hiányos vizsgálat miatt kizártak). A pain csoportba tartozó tehenek magasabb pontszámot értek el a Cow Pain skálán a nem pain csoporthoz képest mind az observer I (p < 0,0001), mind a observer II (p = 0,0001) esetében. A két megfigyelő esetében a Tehénfájdalom-skála érzékenységét 0,61/0,75-re, a specificitást pedig 0,75/0,75-re számítottuk, súlyozott Kappa-val 0,62-re. Összefoglalva, a Tehénfájdalom skála alkalmazható a tejelő szarvasmarhák fájdalmának értékelésére termelési körülmények között.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.